Sárga fonalak
A gyermekévek rövidnadrágos nevetései
A felelőtlen kacagások
A lázas álmodozások, a világok tervei
A végigélt kalandok
A szó, mit sírva ordítottam,
A szó, mit sírva megtagadtam
Nem lázadás csupán
A vakolatszagú, zengő lépcsőházak
A dísztelen barlangok
A fehér tollúnak füllentett szárnyak
Megbocsájtott hazugságok
A jel, melyen nem fog az átok,
A jel, melyet most is hordok
Nem a nosztalgiám csupán
Megint újabb szál - és ismét sárga
Lassan ezt is beleszövöm a végtelen fonálba
Megint újabb szál...
A zenévé varázsolt első gyenge hangok
A tétova harmóniák
A százszor elkergetett fura álmok
Nem csak izzadt éjszakák
De papírra vetett görbe vonalak
És a vég nélküli sárga fonalak
Én vagyok csupán
Megint újabb szál - és ismét sárga
Lassan ezt is beleszövöm a végtelen fonálba
Megint újabb szál...