Hív a nap
Paradicsommadár-szárnyon szálltak reményeink
És a lombok között fel, az égre törtek
Éppen a Nap felé röppentek e vágyak,
Mikor a dzsungelből a madár után lőttek
Aláhullott a szép madár
és magával vitte álmaink
Újra a földön imádkoztunk,
hogy bár nőnének szárnyaink
Mert
Hív a Nap - és mi menni akarunk
De segítség nélkül örökre
A földön maradunk
Hív a Nap - és már mindent jól tudunk,
De nem az a sorsunk, hogy örökre a földön,
A földön maradunk
Barátok próbáltak emelni feljebb egy kicsit
De a szeretet kevés az elrugaszkodáshoz
Az elszántság is segített, de épphogy a fára másztunk
Az erő tehetetlenül kötött az ágakhoz
Ki tart vissza szándékosan,
Ki tartja vissza álmaink
Miért van szükség könyörgésre,
Hogy végre legyenek szárnyaink?
Mert
Hív a Nap - és mi menni akarunk
De segítség nélkül örökre
A földön maradunk
Hív a Nap - és már mindent jól tudunk,
De nem az a sorsunk, hogy örökre a földön,
A földön maradunk