Úton
Jártam én már napégette földön
hol tűzcsókoktól kábán vergődtem szüntelen
és áldottam a hűvös éjszakát
amit csak ritkán aludtam át
És bejártam már fényes Ázsiát
láttam büszke pompát és haldokló házakat
és aranyszörnyek vigasztaltak bölcsen
ha megcsalt egy jóbarát
Fürkésztem a múltat
és hittem szebb jövőt
arcul csaptak százan,
mégis érzek még erőt,
de mondd csak,
Hány út vár még?
Lesz-e hely, hol célba érek végleg?
Hány év, hány állomás van hátra?
Tele kérdéssel a bőrönd
s mintha el sem fogyna már
Az óceánon féltem, mint egy gyermek
a magány mint az űrben, súlyos és végtelen
és láttam ezüst égbenyúló várost
és vén, csipkés templomát
Fürkésztem a múltat
és hittem szebb jövőt
arcul csaptak százan,
mégis érzek még erőt,
de mondd csak,
Hány út vár még?
Lesz-e hely, hol célba érek végleg?
Hány év, hány állomás van hátra?
Tele kérdéssel a bőrönd
s mintha el sem fogyna már