Chanson D'Hiver
Kint néma minden,
a fákon tompa fényű hópalást
mint kolduson a hermelin
s e büszke új ruhán
csak arcátlanul mosolygunk az ablakból
Az ónszínű égből
fehér festőművész érkezett
és fest nekünk egy új telet,
csendben int nekünk
s én a jégvirágba írok neked üzenetet
Hogy vigyázz most ránk,
ne várd, hogy úgy tűnjön el
a gyermek kedvünk,
mint téli színekből a fehér
Még ne kívánj mást,
ne kérd, hogy én törjem össze
szűzi álmunk,
most túl nagy ár ez egy csókért
Nézd, lenn az utcán
néhány összehúzott nagykabát,
mint búvárharang ellebeg
elállt a hóesés,
de sok gyémántcsillag ragyog még a vállukon
fénylő a páholy,
meleg sárgán ég az ablakunk
s mi a szürke estbe bámulunk
lágyan átölel
a gondolat, hogy "mi már csak együtt változunk"
Hát vigyázz most ránk,
ne várd, hogy úgy tűnjön el
a gyermek kedvünk,
mint téli színekből a fehér
Még ne kívánj mást,
ne kérd, hogy én törjem össze
szűzi álmunk,
most túl nagy ár ez egy csókért