Alszik a kastélykert
Fekete üstdobot dönget az éjjel
halovány gyertyafényt szürcsöl a csend
denevér rebben a könnyű széllel
ott fent, ott fent
Sárguló levél hever a porban
ma éjjel talán az idő is pihen
csak múlnak az évek monoton sorban
itt lent, itt lent
Csendben alszik a kastélykert
s tán többé fel sem ébred
vény csipkerózsika-álma
nem ér soha véget
Felhők lógnak a Hold arcába
s az búsan őrzi megkopott titkát
a zizegő lugas füledbe súgja
álmát, álmát...
Csendben alszik a kastélykert
s tán többé fel sem ébred
vény csipkerózsika-álma
nem ér soha véget