A vonat
Messze már a város
és elbúcsúzott a szürke pályaduvar
zakatol kinn a tájon egy egyszerű gyorsvonat
Száz szeme nézi a fákat
s a sok-sok apró házat
nyugalom száll az égből s a falvakban bentmarad
Hosszú még az út,
nincs végállomás!
Te hidd el legalább,
ha nem hiszi más!
Boldog lesz az út,
bár mindig van hibás
Te hidd el legalább,
ha nem hiszi senki más!
Mosolyog minden illat
és ezüstösen száll a füst az égre
átsuhan a réten és elhagy teret s időt
Hóhajú nénik állnak
és zsebkendővel hosszan integetnek
Visszafütyül a mozdony és érzi a sok erőt
Hosszú még az út,
nincs végállomás!
Te hidd el legalább,
ha nem hiszi más!
Boldog lesz az út,
bár mindig van hibás
Te hidd el legalább,
ha nem hiszi senki más!