A bohóc (Flamenco version)
A komédiás leült a tükör elé,
és szemben egy ráncos arcot látott,
ki tudja már, hányadszor vélte úgy,
ezen az estén utoljára játszott...
De nem mosta le arcáról a sminket,
sőt egy kövér könnycseppet is odafestett,
felvette a legszebb fehér ruháját,
s most érezte, újra élni kezdett...
Mert Ő a bohóc!
Mert Ő a bohóc!
(- már megin' ez a bohóc!)
A komédiást nem érdekelte többé,
hogy az emberek hazugságban élnek,
felépítette világát egy közeli bolygón
és ifjúnak hitte magát és szépnek...
Míg Ő a bohóc...
Míg Ő a bohóc...
(- már megin' ez a bohóc!)
Fess az arcodra egy könnycseppet, s légy őszinte, fehér,
keress egy világot, egy még szebbet, és ez mindennel felér!
Légy Te is bohóc!
Légy Te is bohóc!