M.E.K.M.V.
Ismer minden szürke járda,
hordta léptem eleget
látott minden kirakat
és érezte a hideget
mert jéggé fagyott arcomon
a maszk, a rezzenéstelen
és nem mozdulnak ujjaim
ökölbe szorult kezemen
Önts meleget a fagyra, tedd kezedet az arcomra:
Ma Egy Kicsit Meghalnék Veled!
Nyújtózni volna kedvem,
mint ébredő óriás,
hogy feltörje a merev jeget
néhány apró roppanás
Ledobnám a fekete páncélt,
ha újra látnám arcodat:
lángot fogna szívem
és felgyújtanám ágyadat
Önts meleget a fagyra, tedd kezedet az arcomra:
Ma Egy Kicsit Meghalnék Veled!
Majd ha egyszer elfogy az érv
és reped a jég, amin élünk
majd felszállunk és rettegésünk csókba forr az égen
Mert majd egyszer megtudod,
hogy nincsen senki odafenn
és minden szó hiába, mint levelek a Holdba
Önts meleget a fagyra, tedd kezedet az arcomra:
Ma Egy Kicsit Meghalnék Veled!