November
Nagykabátom a földet söpri:
álarcom lassan bokáig ér
Hosszú az út, egyre hosszabb,
ahogy múlik az idő- tágul a tér
Már nem találok, mert nem keresek,
már nem küzdök könnyű szerelemért
Csordulásig tele a szívem,
csalódás több bele nem fér
mert
nekem a fény - neked a félhomály,
nekem a hang, ami táplál
nekem a szó - neked a néma csend
nekem a szív, ami újra s újra megtalál
ha akarod,
ha kéred
hogyha akarod,
mondd, hogy kéred!
Megsértődünk, húzzuk a szánk
s ha az egyik alul, a másik kívül marad
A menekülésben az Ördög szava száll:
'Mindent szabad, dönts hát magad!'
mert
nekem a fény - neked a félhomály,
nekem a hang, ami táplál
nekem a szó - neked a néma csend
nekem a szív, ami újra s újra megtalál
De ha egyedül ülünk a Nagy Gödörben,
te ott - én itt,
valami megrezdül a levegőben,
de agyunk felismerni fél,
hogy ez a szerelem még él!
csak
nekem a fény - neked a félhomály,
nekem a hang, ami táplál
nekem a szó - neked a néma csend
nekem a szív, ami újra s újra megtalál