Pierrot hivatalos honlapja.

Pierrot: Gallery
Hírek, események

Lépj kapcsolatba Pierrot-val és értesülj az eseményekről a hivatalos Facebook oldalon vagy a rajongói csoportban!

Linkek az Aktuális rovatban.



INTERJÚKÖNYV

Az összetört álom és a megzenésített narancs

- A Nekem senki nem hegedül című nagylemezem már új kiadónál jelent meg. Nem tagadhatom le, hogy a Music Dome-kapcsolatot Császár Elődnek köszönhetem. Éppen akkor járt be a cég lemezboltjába, amikor a vezetők elhatározták, hogy létrehoznak egy kiadót. Előd már akkor is olyan volt, mint most: mindig ott volt, ahol kellett, és addig, amíg ki nem rúgták. Szóval lukat beszélt a hasukba, és lemezszerződéshez jutott. Előd felkért, hogy segítsem az album létrejöttét. Vállaltam, de közben én is elindítottam egy szálat a saját lemezszerződésem érdekében. Viszonylag gyorsan sikerült révbe érnem, és tiszta körülmények között, nagy tervekkel vághattam bele a következő kiadványom készítésébe.

- A Csütörtök túl messze van című FLM-lemez borítóján két dal szerzőjeként is szerepelsz. A zeneszerzés mellett hogyan segítetted a fiatal duót?

- Az a két dal két korábbi, saját dalom feldolgozása volt. Előd választásai. Nem így fogalmaztam meg, de tulajdonképpen ez volt az első produceri munkám. Igazán nem akarom lebecsülni a zenekart, de akkor - kis túlzással - éppen csak konyítottak a hangszerekhez. A lemezen megszólaló instrumentumokat én hoztam, és a hangszerelések hetvenöt százalékát is én készítettem el. Természetesen Előd utasításai mellett. Érdekes, hogy csak egyetlen dalnál ragaszkodott mereven a saját elképzeléséhez, azóta ki is derült róla, hogy nem véletlenül. A Rólad álmodom című dal a Beloved együttes egykori felvételének tökéletes mása. A lényeg az, hogy kettesben készítettük az FLM-lemez jelentős részét. Hoffer Kálmánt, akit mostanában Daninak hívnak, alig láttam.

- A második nagylemezed megjelenésének idején mutatták be a Hangár című tv-sorozatot, amelyben műsorvezetőként jelentél meg a képernyőn. Ez a Stáb produkciós irodával készült sorozat a mai napig az egyetlen ilyen jellegű televíziós alkotás. Honnan jött az ötlete?

- Úgy indult, hogy Rohonyiékat ifjúsági műsor elkészítésére kérte fel a Magyar Televízió. Éppen a témán törték a fejüket, amikor egy közös beszélgetés során felvetettem a hangszertörténeti sorozat ötletét. Kicsit aludt a dolog, majd amikor a Roland hangszeket forgalmazó cégnél, az Intermusicánál azon tanakodtak, hogy milyen produkciót érdemes szponzorálni, eszembe jutott az ötlet. Nem ment könnyen, végül mégis sikerült rávennem a vezetőket a műsor támogatására. A belegyeezésük után rögtön elkezdtem a felkészülést. Komolyan vettem a feladatot, sok könyvet elolvastam, sok okos emberrel beszélgettem. De nem bíztam eléggé magamban, és felkértem Mandel Róbertet hivatalos szakértőnek. Néhány bakit elkerültünk általa, bár a minden részletre kiterjedő információ-szerzés után számomra sem akadtak ismertelen területek. Hamar kiderült az is, hogy nem lehet tudományosan fogalmazni, hiszen a közérthetőség volt a cél. A műsor visszhangja azt bizonyítja, sikerült megfelelnünk ennek a kritériumnak. Utólag egyetlen konkrét hibát fedeztem fel a szereplésemben. A szövegek elmondásakor bejelölték nekem, hogy merre nézzek. Ez azonban nem a kamera iránya volt, és mindent az optika mellé mondtam. Furcsa volt visszanézni. A koncepció viszont nagyon tetszett, sok apró snittet vettünk fel, rengeteg egyszavas, komolytalan megjegyzést és ezek váratlan beszúrásaival színesítettük a műsort. Az interjúkkal is igen szabadon bántunk. Az volt az egyik kedvenc jelenetem, amikor Kozma András szitárművész elmesélte, hogy milyen bonyolult a méregdrága hangszer elkészítése: évtizedekig szárítják a szitár fáját, különleges ívet képezve faragják a húrlábat, és erre csak egyetlen szarvasfajta egyféle csontja használható... Ekkor bevágtuk a Kalyi Jag zenekart, ahol a romák elmondták: ez a hangszer itten a tamburica. A Jóska belefeszített egy acél drótot, oszt úgy szól mint a szitár... Hirtelen újabb vágás, visszatértünk Kozma Andráshoz, aki tovább magyarázza a szitár elképesztő gondosságot igénylő készítését és érzékeny hangolását. Nagy játék volt...

- A nevedhez fűződik a Mechanikus Narancs című musical zenéjének megkomponálása is. Felkérésre írtad?

- Igen, de eleinte nem akartam elvállalni. Éretlennek éreztem magam a feladatra, és nem szeretem a musical műfaját sem. A Budapesti Kamaraszínházból Bőhm György dramaturg és Csizmadia Tibor rendező keresett meg. Kétszer is visszautasítottam a darabot. Először azért, mert megnézették velem az eredeti filmet. Mit mondjak, sokkoló volt, kapott is a "szép" lelkem egy jó nagy pofont... Eljuttatták hozzám Anthony Burgess könyvét is, de képtelen voltam végigolvasni. Másodszor azért utasítottam vissza, mert teljes, hagyományos értelemben vett musicalt szerettek volna íratni velem, különböző összekötő zenékkel, visszatérő témákkal, igazi operettes megoldásokkal. Ez a fajta megközelítés, ha lehet, még inkább távol állt tőlem. A szövegekkel is sok bajom volt. A darab agresszív, kicsavart világához illettek ugyan, de Marton László alkotásait csak nagy jóindulattal lehetett dalszövegeknek nevezi. Végül abban maradtunk, hogy dalokat írok a szereplőknek, és persze arra is figyelek, hogy adott színpadi helyzetekben a zenei témák visszatérjenek. Bizonyos szövegrészeknél vétójoggal élhettem - és éltem is. Végül egy komplett dupla lemezanyagot írtam, húsznál több zeneművet. Kevés gyakorlattal ez borzasztó nagy munka volt, sok időm és energiám ráment. Ráadásul az énekes szerepeket egy-két igazi profi mellett néhány teljesen amatőr előadó kapta. A Pa-Dö-Dő-nek, Kovács Katinak, vagy a főszerepet alakító Görög Lászlónak könnyebben ment a dalírás, de nem volt mese, az énekesként gyatra színészeket is meg kellett valahogy énekeltetnem. Sajnos nem lett a műnek letisztult stílusa - van is vele elég bajom -, viszont sokat tanultam a munkából. Muzsikusokat instruáltam, szerveztem, producerkedtem. Ez volt az abszolút mélyvíz!

- A darab színpadra állításával mennyire voltál megelégedve?

- Őszintén megmondom: nem érdekelt. Úgy emlékszem, élvezhető és érdekes volt a Kiscelli Romtemplomban tartott néhány előadás. Nagyon sajnálom, hogy a darab nem került be kőszínházba. Ezen múlt, hogy a zenei anyag nem jelenhetett meg lemezen. Egy biztos, ha valaki újra be akarná mutatni a Mechanikus narancsot, én inkább - csökkentett gázsiért - átdolgoznám a felvételeket. Nem utálom a dalokat, de érettebb fejjel talán segíthetnék néhány megoldáson. Annak ellenére, hogy borsózik a hátam a mű további pofozgatásának gondolatától.