Pierrot hivatalos honlapja.

Pierrot: Gallery
Hírek, események

Lépj kapcsolatba Pierrot-val és értesülj az eseményekről a hivatalos Facebook oldalon vagy a rajongói csoportban!

Linkek az Aktuális rovatban.



SAJTÓFIGYELŐ

Milyen zene szól a CD-korszakon túl?

2002. december | CashFlow

A kilencvenes évek elején tűnt fel érzelmes dalaival Pierrot, aki hamarosan a média kedvencévé vált. Később sikeres producerként is tevékenykedett, majd a nagy kiadókban csalódva társaival megalapította a Private Moon Records kiadót, melynek művészeti vezetője. A zeneipar azon képviselőivel szemben, akiknek a CD-másolásról, illetve az mp3-as zenecserélésről csak a csökkenő eladások, és az "elkövetők" megbüntetése jut eszükbe, Pierrot-nak van víziója a jövőről is.

- Mi a közös Ganxsta Zolee-ban, Bródy Jánosban, és a Rémemberben?

- A Private Moon Records művészeit elvileg csupán az köti össze, hogy saját műfajukon belül magas színvonalat képviselnek. Hangsúlyozandó azonban, hogy a színvonal nem méricskélhető a vállalások, azaz a műfaji jellemzők vizsgálata nélkül. Ezen kívül azonban valóban nagyon vegyes társaság gyűlt össze nálunk, de azt gondolom, hogy ez a helyzet semmilyen gondot nem szülhet egy kis kiadónál, amely meglehetősen rugalmasan képes kezelni a produkciókat. A megjelenésekkor könnyebben fókuszálunk az adott előadóra és igyekszünk ez által a művész és a célközönsége igényeire koncentrálni.

- Hogyan kerülnek önökhöz az előadók?

A Private Moon produceri irodaként indult a kilencvenes évek közepén. Az általunk készített felvételekkel, portfoliókkal "házaltunk", kerestük a megfelelő kiadókat az előadóinkhoz, vagy elfogadtunk megbízásokat különböző produkciók létrehozására. A mai napig több mint harminc album fűződik a Private Moon nevéhez. Ezen projektek és lemezanyagok azonban mindig csak a master elkészüléséig, esetleg a vizuális anyagok kivitelezéséig tartoztak a mi hatáskörünkbe. A továbbiakat mindig a lemezkiadóra kellett bíznunk. Bizony sokszor éreztük úgy, hogy elrontották a munkánkat, vagy egyszerűen csak nem megfelelően kezelték a produkciót, ami nyilvánvalóan kisebb sikert eredményezett, mint ami várható volt. Ezen a helyzeten akkor sem tudtam változtatni, amikor rövidebb-hosszabb ideig elfogadtam egy-egy nagy kiadó meghívását az ún. A&R székbe, azaz az én feladatom volt a művész- és repertoár kérdések igazgatása: a nehézkes, bürokratikus, kizárólag kommerciális szempontokat figyelembe vevő vállalat irányelvei rendre lemorzsolták a jó ötleteket, az eredeti előadókat. Ekkor született az ötlet, hogy az évek során megismert kiadós emberekből gyúrt "szupergruppal" önálló kiadásokra is vállalkozzunk. Természetesen első körben a már korábban a Private Moon Productions-höz szerződött, illetve az általában velünk dolgozó előadók kerültek a Private Moon Records kiadóhoz. A Private Moon név jól cseng a hazai popszakmában, de ugyanígy büszke vagyok a kollégáimra is: az ő tapasztalatuk és kapcsolatrendszerük nélkül nem indultunk volna ilyen nagy lendülettel. A megalakulás híre gyorsan terjedt a szakmában és ez beindította a már többlemezes művészek kíváncsiságát és a feltörekvő tehetségek demóinak áramlását felénk. Ha nem is mindenki elsőként, de harmadikként biztosan megkeres minket, ha úgy gondolja, lemezmegjelenést szeretne szerzeményeinek.

- Ezek szerint s Private Moon a multikkal szemben határozza meg magát?

- Nálunk is akkor van létjogosultsága egy projektnek, ha legalább megtérül a befektetésünk, ha megáll a lábán. Ezzel így van minden undeground kiadó, de nem feltétlenül gondolják így a multinacionális nagyok. Mindamellett a Private Moon Records nem tartozik az underground-hoz. Függetlenek vagyunk, és ez mindent elmond. Még egy kicsit hiszünk abban, hogy van értelme szakmailag felépíteni produkciókat, hosszú távon gondolkodni, hogy egy tehetség elindítása az úton nagyobb sikert eredményezhet, mint a tucatprodukciók hajszolása és vannak olyan nagyjából kiszolgálatlan rétegek, amelyeknek szüksége van hiteles előadóra, így "el is tudják tartani" azt. A nagy kiadóktól ilyesmit nem is lehet elvárni. Mindig csütörtököt mondanak, ha egy olyan művész kerül a repertoárjukba, akit nem lehet ráültetni a marketinges és promóciós futószalagjukra. Azonban a kis kiadók méretből fakadó előnye is sokszor csalóka: amellett, hogy gyorsan el lehet érni bármelyikünket és gyorsan hozunk döntéseket, a ránk nehezedő teher nagyobb, így elfáradni, tévedni is könnyebb. Mégis azt mondom, a mostani piaci változások is a mi malmunkra hajtják a vizet. - Minek köszönhető a magyar piac jelenlegi nem túl rózsás helyzete?

- Sok apró összetevője van, de a legfontosabb ok egyértelműen a CD-k másolása, a kalózkodás ijesztő méretű elterjedése. Sajnos a sok hibás, nem kellően célzott propaganda hatására egy kicsit lerágott csontnak tűnik a téma, de most van az a pillanat, amikor már elég nagy a baj, amikor észre kellene vennünk, hogy a saját kultúránkat romboljuk a nemtörődömséggel, a lazábban kezelt erkölcsi és jogi kérdésekkel. Tudomásom szerint átlagosan negyven százalékot zuhantak az eladási adatok a tavalyihoz képest. Ez jóval magasabb arány, mint ami miatt a tengerentúlon vagy Európában dühöngnek a kiadók: itthon maradandó nyomokat tud hagyni a kultúrán. Egyébként is folyamatos küzdelmet kell folytatnunk az egyre uniformizálóbb hatású kereskedelmi médiával, az árakat irreálisan magasan tartó kereskedőkkel, de mindezektől függetlenül válság van. Nyílván elsősorban üzlet az, amivel foglalkozunk, mégis művészekkel, művészettel üzletelünk, ezért kell, hogy szempont legyen valahol az értékmegőrzés, az értéktovábbítás. A kereskedelmi médiának ez egyáltalán nem számít, a közszolgálati média pedig erőtlennek, tehetetlennek bizonyul évek óta. A kiadók egyetlen lehetősége, hogy a kereskedelmi csatornák által közvetített ízlésvilágot kiszolgálják, hiszen más jellegű produkciók nem kerülhetnek képernyőre vagy érhetnek el magas rotációban rádiós játszást a dalaikkal. Az ízlésformáló, ad absurdum ízlésromboló tevékenységtől azonban elhatárolják magukat, mondván felmérések igazolják, hogy mindössze "ízlés kiszolgálásról" van szó. Ez nem más, mint a befolyásolható tömegek megvezetése, egy képlékeny massza létrehozása és kevergetése minden kulturális következmény figyelembevétele nélkül. Amikor az értékvesztés ilyen méreteket ölt, bizony egyáltalán nem meglepő, hogy egy zenei album képes jelöletlen mp3 fájlcsomagként keringeni anélkül, hogy bárkinek eszébe jutna, hogy annak a beszerzésére normálisan egyetlen legális mód nyílna megvásárolni azt, fizetni érte, fizetni a művészetért.

- Milyen változásokat hozhat hosszú távon a zeneiparba az mp3, illetve a CD másolás térnyerése?

- A mostani állapot komoly figyelmeztetés a szakma számára. Kiderülni látszik, hogy valamit rosszul csinálunk, lassabban fejlődünk, mint a tehnikavezérelte világ. Túl azon, hogy nyilvánvalóvá vált, mekkora hiba volt kitalálni, hogy ugyanazon a hordozón tárolhassunk adatot, grafikát és muzsikát, a jelzés a zenekereskedelemnek is szól. A jövővel kapcsolatban persze csak találgatni lehet - ilyen tempó mellett gyorsan bekövetkező, nem várt fordulatokra is számíthatunk. Talán el kellene gondolkodni azon, hogy egykoron, a zenei biznisz kezdetén, a dal mennyire független volt a hanghordozóktól, mennyivel inkább az előadóhoz, a koncertteremhez vagy esetleg a rádióállomáshoz kötődött. Talán az egyre használhatóbb Internet e kor reneszánszát jelenti. A dal az albumtól függetlenül járja be az útját, lemorzsolódnak bizonyos előadók és "töltelék számok", valamint nyilvánvalóan slágerré válnak azok, amelyekre a keresők nagyon nagy ponttalálattal válaszolnak. Már most lehetőségem van arra, hogy az ilyen- olyan minőségű netrádióknál kielégítsem a speciális zenei igényeimet, vagy akár saját magam összeállíthassam azt a listát, ami alapján számomra a szelektor dolgozik a következő órákban. Ez az interaktivitás igen vonzó és bizony könnyen alternatívát nyújthat az uniformizálódó rágógumi-médiával szemben. Csak technikai okai vannak annak, hogy ez a módszer nem vált még igazán széles körben elterjedté. Ha a sebesség és egyéb szabályzók lehetővé teszik, hogy bárki bármely időpontban bármely zeneszámot meghallgathassa CD minőségben, nagyon valószínű, hogy a birtoklási vágy alábbhagy, így kevesebben fognak operálni, sőt kereskedni mp3 felvételekkel. Ha a letöltési láz kicsit csökken, akkor talán a kábeltelevíziós szokásokhoz hasonlóan ismét legálisan működhet minden, igaz, visszaeshet a hanghordozók - főleg a kislemezek? - piaca, de mérhető sugárzási adatokkal már dolgozhatnak a jogvédő szervezetek és a hangfelvételek tulajdonosai, kereshetnek a szerzők és az előadók. Ebben az utópisztikus képben a kiadók szerepe átlényegül és elsősorban valamiféle "népszerűsítési ügynökségként" üzemelnek, valamint befektetnek a hangfelvételekbe. A hanghordozók piaca talán nem szűnik meg, hiszen egy Bon Jovi rajongó mindig is szeretne hazavinni egy darabka Bon Jovi-t az otthonába, de vélhetően sokkal inkább a merchandise iparággal, a dekorált pólók, bögrék, műanyag bábuk világával kötődik majd össze, hiszen a korrekt lemezborítónál jóval több plusz tartalomra lesz szükség a termék létjogosultságához. Ez persze tömény fikció. Az azonban biztos, hogy ez a mostani zeneipar a maga aránytalan terjesztési megoldásaival, áraival, a hanghordozók szerencsétlen formátumával, kapacitásával és berögzült kereskedelmi módszereivel a maga korlátjait növi ki éppen...

- Nem teljesen világos számomra, hogy ha nem a hordozók, hanem a jogdíjak tartják majd el az előadókat, akkor kifejezetten az internetes zenehallgatásban látja a jövőt?

- Rövidesen talán nem is hívjuk Internetnek. Talán néhány éven belül teljesen megszokott lesz egy valamiféle "családi konzol", amely egyszerre helyettesíti a rádiót, a tévét, az Internetet, a videót és minden egyebet. Ilyesmiről már régóta beszélnek a technokrata jövőkutatók. Ha ez a kábeles vagy műholdas, iszonyú gyors műsor- ill. információszolgáltatás elindul, vajon ki tudja majd megkülönböztetni a hagyományos és a mostani értelemben vett internetes rádiót? Inkább interaktív televíziózásról és rádiózásról beszélhetünk majd. Nyílván lesz olyan kedvenc rádiócsatornám - maradjunk a hallgatható dolgoknál, bár a videó anyagokra valószínűleg ugyanígy alkalmazható az analógia -, ahol a nekem való dalok szólnak, hiszen gomba módra nőnek majd a rétegízlést kiszolgáló szerverek a hagyományos rádióállomások helyett vagy mellett. Szóval ez a csatorna bemutatja majd az újdonságokat a szerkesztett műsoraiban és ebből én választok magamnak egy új slágert. A slágert egy interaktív adón akár naponta tízszer is beszerkeszthetem a saját magam által összeállított listába és azt is meghatározhatom, hogy másnap reggel szintén a kedvenc melódiámra ébredjek. Lehet, hogy bizonyos csatornák komplett albumok bemutatására szakosodnak majd, így akár kedvencem összes aktuális felvételét is meghallgathatom a reggeli készülődés közben. Szóval pontosan úgy teszek, mint ahogy most lemezt illetve rádiót hallgat az átlag zenehallgató. Azaz mindkettőt egyszerre. A különbség az, hogy az én kis jövőbeni "családi konzolom" könnyedén mérni tudja a hallgatói szokásaimat és emellett pontos adatokat küld a központnak arról, hogy melyik dalt hányszor játszottam, azaz "használtam fel". Külön jogdíjat nem kell fizetnem ezért és a hanghordozókat sem kötelező megvennem, de a havi előfizetési díjamból fedezi a rádióállomás a jogdíjak befizetését, így pontos mérési adatok felhasználásával kerül felosztásra a jogdíj, mindenki elégedett lehet. Ez persze a kiadók jelenlétét is feltételezi: minden művész vágyik a népszerűségre és a szabadságra művészete kiteljesítéséhez. Ehhez anyagi és szervezési háttér kell, amit egy mai lemezkiadóhoz hasonló társaság némi átrendezéssel könnyedén meg is tud oldani. Az így kialakult újfajta zenei ügynökség lesz a felelős a reklámokért, koncertekért, a promóciós jelenlétért, a hangfelvétel kivitelezésével és finanszírozásával pedig vagy ők, vagy pedig egy másik befektető cég foglalkozik. Mindehhez továbbra is szükség van ahhoz, hogy egyáltalán ki tudjam választani a rádióállomás dalai közül a nekem valót és elinduljon a fent említett reakció sor.

- Úgy tűnik, mintha eddig a zeneipar uralta volna a technikát, most pedig megfordult volna a helyzet. Művészi szempontból mi profitálható ebből a fordulatból? Lehetőséghez jutnak, akik eddig nem?

- Az első gitárerősítő túlvezérlése óta a technika fejlődése hozta az új hangzásokat és az új hangzások az új műfajokat. Ez egy nagyon jól követhető folyamat egészen a mai napig - mint ahogy az is könnyen kimutatható, hogy a popzenének sokszor tett már jót az, ha a szakbarbárok mellett jó ízlésű outsiderek is szóhoz jutottak és megkaparintva lehetőségeket, hangkeltő eszközöket, új perspektívákat nyújtottak a zenészek számára. Az elmúlt jó néhány évben elsősorban a "minél közelebb a hétköznapi emberhez" vonulat érezhető a törekvésekben. A zenekészítő berendezések - már majdnem hangszerek - lassan mindenki számára elérhetővé válnak és csak egy kis affinitás és technokrata szemlélet szükséges ahhoz, hogy sikerélményünk legyen. Érdekes módon ez az utóbbi időszak azonban nem termelt úgy újabb műfajokat, mint például a lemezlovasok képbe kerülését követően a kilencvenes évek eleje, amikor a triphop, a jungle és a bigbeat is megszületett és olyan produkciók kaptak szárnyra, mint a Massive Attack, Roni Size vagy a Chemical Brothers. Ellenben az a téveszme került a köztudatba, hogy az undeground művész otthon elkészített művével, az mp3 technika és az Internet segítségével akár sztár is lehet. Nos én ebben nagyon nem hiszek. Az, aki ilyen módon dolgozik, sosem tesz szert bevételre, sosem tudja regisztrálni a sikereit és ráadásul ezáltal talán azt is deklarálja, hogy kizárólag lopott szoftverekkel alkot, hiszen hogyan és mit tudna visszaforgatni virtuális hangszerparkjába vagy magába a számítógépbe. Ráadásul ugyanezek a nagyszájú alternatív művészek időről- időre mégis demókat küldözgetnek CD-n a lemezkiadóknak, mert tudják, hogy csak ezáltal válhatnak a valódi körforgás részeseivé. A nagy sztárok nyilatkozata az mp3 terjedése mellett sosem más, mint hangzatos propaganda, amit magától értetődően azért tehetnek meg, mert az összeladásaik viszonylatában még kevéssé érzik a veszteségeiket és ráadásul szimpatikussá is szeretnének válni a fiatalok számára. A Metallica biztosan nagyon sok rajongót veszített tiltakozó felszólalásaik nyomán és lehet, hogy ugyanennyit nyert Chuck D a túloldalon, de általában véve egyikük így szerzett nyeresége és vesztesége sem éri el a számottevő mértéket. Ha ők is átélnék azt, amit én, azaz a néhány száz példányban eladott reprint kiadású lemezeikhez képest ugyanezekre a felvételekre huszonhétezres(!) mp3- letöltést regisztrálnának, már elgondolkodnának erősen a jövőn és a nagyszájú nyilatkozatokon.

- Magyarország az underground zenében, a jazzben erős, ami a kereskedelmi rádiókban szól, az viszont elmarad a világszínvonaltól. Miért?

- A válasz nagyon egyszerű: az underground színtér divatos ruháit viselni mindig olcsóbb mulatság, mint csillogni-villogni a gazdag bálokon. Egy gitár-dob-basszus felállású bandát, vagy egy jól felszerelt technozenekart sokkal könnyebb a szinthez igazítani, mint a nagyrészt a felhajtástól működő hiperprofi lánycsapatot. Sajnos a különbség elég feltűnő, mert abból főzünk, amink van és bizony kevés a pénz és a tehetség a megfelelő színvonalhoz. Ráadásul a média egyfolytában ki is játssza egymás ellen ezeket az előadókat, mert ugyebár szinte csak erről a vonalról válogat mind külföldi, mint hazai sztárokat. Sajnos az underground kimagasló figuráinak sikerei nehezen mérhetők és a létező adatok bizony csekélyke eladásokról szólnak, a legnagyobbak esetén is összesen körülbelül annyiról, mint amennyit egy népszerű hazai előadó elérhet hazánk határain belül. Ezzel szemben nem vagyok borúlátó, hiszek a csodákban és a hazai tehetségekben, így a kiugrás lehetőségében is. Azonban egyáltalán nem biztos, hogy ezt a kiugrást egy hazai "kiképzőtáborban" edzett előadó fogja megérni. Európa közelsége sokat számíthat és néhány hazánkfia számára lehetővé válhat, hogy részt vegyen nemzetközi szuperprodukciókban, mint hangszeres vagy énekes előadó. Így könnyebben lehet tartós világsztárunk, mint a magyar népi motívumok erőltetésével.

- Kiderült, mit gondol Pierrot a zenéről, de milyen zenét hallgat mostanában?

- A nyolcvanas években gyökerező, mára inkább "felnőtt popzeneként" aposztrofált műfaj képviselőit gyakran hallgatom. Bizonyos tekintetben e stílus hazai követőjének vallom magam előadóként is. Elég nagy népzenei gyűjteményem van, elsősorban az ázsiai területekről, de az igazán nagy kedvenceim a reggae vidékéről érkeztek. A kőnehéz jamaikai ragga és dancehall mellett a londoni színtér elektronikus dub formációi jelentik a kikapcsolódást számomra, néhányszáz CD összegyűlt már ezekből az irányzatokból is.

- Zenészként dolgozik együtt a Private Moon zenekaraival?

- Csak akkor foglalkozom egészen mélyrehatóan egy produkcióval, ha erre kifejezett felkérést kaptam. Senkire nem erőltetem a zenei ízlésemet, bár kétségtelen, hogy a kiadó védelmében kénytelen vagyok megakadályozni néhány felesleges túlkapást, amelyet a tapasztalatlan fiatalok gyakran elkövetnének. A Private Moon Records művészeti vezetőjeként elsősorban a művészek oldalán állok, de a súrlódások az előadókkal ugyanolyan gyakoriak, mint a kiadó gazdasági részlegét vezető Kisszabó Gábor kollégámmal, aki az ötleteket a költségvetés szűrőjén keresztül vizsgálja. Ez így van rendjén. Természetesen bizonyos produkcióknál továbbra is producerkedem, így azok fölött jóval több döntési lehetőségem van, de ezt a kiadó sem bánja. Alapvetően mindig jobb dolgozni egy felelős menedzserrel és producerrel, mint egy akaratos művésszel, de nem csodálom, hogy a művészek bizalmatlanok a menedzserekkel és producerekkel szemben. Néhány pénzéhes kollégám ténykedése révén nincs igazi becsülete ennek a szakmának és gyakran elrettentő híreket lehet hallani a menedzsmentek felől is.

- Nem skizofrén helyzet, hogy előadóként és művészeti vezetőként is jelen van a kiadónál?

- Ugyanazon módszerrel készül minden album költségvetése, nincs és nem is lehet kivételezés. Azt kell mondjam, hogy a kollégáim számára inkább könnyebbség az, ha Pierrot lemez megjelenése van a láthatáron: tudható, hogy minden határidőre és a költségvetés túllépése nélkül készül el, megbízható minőséggel. Ezen túl semmilyen szinten nem különbözöm más előadóktól. Sőt: a lehetőségeim korlátozottabbak a műfaji jellemzők miatt - a rádiókat és televíziókat nem lehet megerőszakolni, ha úgy gondolják, hogy a közönségük nem kíváncsi a dalaimra. A marketing költségvetésnek pedig mindig arányosnak kell lennie az általunk előre megbecsült példányszámokkal. Jól érzem magam, mert biztonságban tudhatom a diszkográfiámat - immáron a régi albumaim kiadási jogai is a Private Moon- hoz vándoroltak - és azt a lehetőséget, hogy időről-időre készíthetek újabb lemezeket, de ezen túl nem érzem kivételezett helyzetben magam.

- Munka, vagy hobbi a zenélés az ön számára?
Kénytelen vagyok azt mondani, hogy hobbizenész vagyok, hiszen a lemezeim elsősorban a saját szórakoztatásomra készülnek, de nem szabad elfelejteni, hogy nagyon sok munkát fektetek egy ilyen anyag elkészítésébe és ráadásul ez az elsődleges bevételi forrásom. Ami igaz, az igaz: a kommerciális szempontok ma már nem érintenek meg túlzottan, nem törekszem kifejezett slágerkészítésre, de hál'istennek így is kiszalad egy-kettő évről-évre. Valaki a múltkor azt találta mondani, hogy a tavalyi Café és a friss, a 80- as évekbeli kedvenceimet feldolgozó Gallery c. albumom időhúzásnak tűnik, egy átmeneti időszakot jelent két sorlemez között. Talán igaza van, de talán megbocsájtja nekem vele együtt mindenki, hogy nem akarok ilyen időszakban felelőtlenül, sok energiát összpontosítva "világra hozni" egy újabb dalcsokrot, amely képtelen utat törni magának a közönségéhez és hogy az "időhúzást" ilyen színvonalú albumokkal oldom meg...


Család: Elváltam, van egy tizenegy éves fiam, András.
Lakás: Kellemes helyen egy nagyobbacska lakást bérelek kerttel, garázzsal.
Autó: Nincs - felesleges volna, ugyanis nem tudok vezetni.
Hobbi: A zenén túl az intelligens számítógépes kalandjátékok és az ázsiai utazások a szenvedélyeim, de igazán a kreatív munkák közben érzem magam elememben.
Pénz: Nem kezelem jól a pénzt, de nem is jelent központi kérdést számomra. Tudomásul vettem, hogy ha nem vagyok hajlandó bizonyos kompromisszumokra, akkor vélhetően sosem leszek gazdag ember - nos, nem kötök könnyen kompromisszumokat.

Pályafutás a fontosabb évszámok tükrében:
1969 - szeptember 3-án született
1987 - először lép fel festett arccal Pierrot-ként
1989 - a Danubius rádió állandó munkatársa (1997-ig)
1990 - első albumának megjelenése (Babaházak)
1991 - Hang*ár TV-sorozat szerkesztője, Mechanikus Narancs musical
1992 - Nekem senki nem hegedül album, első produceri munkák, bábszínházi szuperkoncertek
1994 - a Private Moon Productions születése, MIDI-Music hangszerbolt, Display Magazin főszerkesztője, Levelek a Holdba album, EMI szerződés
1995 - sikerek Sipos F. Tamással és a Pa-Dö-Dővel, előadói pályáján ötéves szünet kezdődik (Best of album), az első Toys of Ancient Gods lemez, elindul a Ganxsta Zolee & Kartel projekt
1998 - a Ganxsta Zolee & Kartel legnagyobb sikerei, A&R a Sony Music-nál, Toys of Ancient Gods 2. album külföldi sikerei, O.J.Sámson első albuma
1999 - Játék c. album, azaz Pierrot előadóként visszatér - máig az egyik legdrágább hazai hangfelvétel külföldi közreműködőkkel
2000 - a Private Moon Records megalakulása, O.J.Sámson 2. album, Rosszfiúk filmzene, Pepsi Sztárcsinálók féléves tehetségkutató zsűrielnöke
2001 - elindulnak a klubkoncertek, Café album, az ötödik Kartel lemez
2002 - a régi Pierrot albumok felvásárlása (Reprint kiadások), Gallery album, a hatodik Kartel nagylemez, a PMR több mint egy tucat művész lemezeit gondozza