Pierrot hivatalos honlapja.

Pierrot: Gallery
Hírek, események

Lépj kapcsolatba Pierrot-val és értesülj az eseményekről a hivatalos Facebook oldalon vagy a rajongói csoportban!

Linkek az Aktuális rovatban.



SAJTÓFIGYELŐ

Lapok Pierrot kockás füzetéből

2005. május | Nők lapja

Olyan pali vagyok, akinek jó rálátása van a dolgok rendszerére, arányosságára, és akinek a legnagyobb boldogságot a teremtés jelenti. Elsöprő élmény, hogy az előbb még semmi volt, majd egyszer csak lesz valami.

Felemelő és isteni érzés, hogy az ember nyomot hagy. Engem ez izgat, és olyan ez, mint a drog – mondja Pierrot, amikor arról kérdezem, hogyan mutatná be magát.

- Zenész is vagyok, de nem vallom magam a hagyományos értelemben művésznek, mert nem szeretem az esetlegességet.

- Csak a tökéletes elfogadható?

- Állandóan ott lebeg előttem a tökéletesség elérésének vágya, és erre egyetlen okos dolgot tudtam kitalálni: nem freskókban gondolkodom, hanem miniatúrákban. Azokban könnyebb tökéleteset alkotni.

- Abszolút biztosra mennél akkor is, ha egy nőnek főznél?

- Persze! Arra kell figyelni, hogy a nők nagy százaléka nem szereti a csípős ételeket, és mivel csak ázsiai dolgokat tudok, nyilvánvaló, hogy ázsiait csinálnék. Egyszerű tészta-, vagy rizsételt. Nasi gorenget, vagy tésztát rákkal. Gyorsan megvan, és nem lehet vele hibázni.

- Kísérletezel más konyhák ízeivel is?

- Nem azért kezdtem el főzni, mert agglegényként nem volt más választásom, hanem emlékeket idéztem. Hasonlít a fotók nézegetéséhez, csak más érzékszerveinkre hat, és intenzívebb élményt ad. Egy háromfogásos vacsora többet mesél minden szónál. A megszokottnak mondható ételekből nem elegem van, de éppen elég van. Bármit házhoz lehet rendelni, vagy elmenni egy étterembe.

- Hogy jutottál el legelőször Ázsiába?

- 25-26 éves voltam, és Bali, Indonézia volt az első. Vége volt a hangszer-topográfiai tévés produkciónak és azon gondolkoztam, el kellene utazni egy egzotikus helyre. Hónapokig tartott, amíg kiválasztottam az úti célt. A műsor miatt teljesen belemélyedtem a világzene kérdésébe, és abból indultam ki, hogy ahol a zene annyira összetett formát tud létrehozni, mint Indonéziában a gamelán zenekar - ami különböző méretű bronz harangokkal összetett műveket képes előadni -, akkor ott minden hasonlóan gazdag lehet. Ez egy jó logika volt!

- Ázsiai ízeken kívül ázsiai filozófiákkal is ismerkedsz?

- Szándékosan nem foglalkozom a spiritualitással. Tinédzser koromban nekem a zene volt minden, spirituális értelemben is. Viszont egy idő után kezdtem megérteni, megismerni. Rájöttem, hogyan működik, mi a hatásmechanizmusa, és elkezdtem alkalmazni is. Manapság eljutottam oda, hogy képtelen vagyok azt érezni, amit az átlagember érez zenehallgatás közben. Nem úgy élvezem a zenét, mint amikor felfedeztem magamnak. A részegységek, a részegységek ideális kapcsolata és tökéletes megoldások nyűgöznek le.


Szétbontom és elemzem, és valószínű, hogy már nem is tudom nem szétbontani. Elemeiként érzékelem, hiába van egyben. Valamit megértettem és valamit elvesztettem. Ázsiába azért szeretek járni, mert az európai szentségtelenséget felváltja az ellenkezője. Hiába látom ugyanazok a hétköznapi tárgyakat – autókat, ruhákat, poharakat -, áthatja őket a spiritualitás, amit nem akarnak megmagyarázni. Nem akarják minduntalan megindokolni cselekedetüket, nem fogalmazzák meg világképüket, de áthatja őket. Ez nekem áldás, és úgy szívom be, mint a friss, tiszta levegőt a város poros, szennyezett levegője után. Ha elkezdeném megérteni, megint valamit tudnék ahelyett, hogy éreznék. Inkább nagyon sokáig élvezni szeretném. Nem akarom tanításokkal kockás füzetté tenni ezt az érzésvilágot. Az életem így is kockás füzet.

- Miért?

- Alapvetően ilyen beállítottságú vagyok, és éppen ezért tartanám meg Ázsiát a saját kertemnek, ahova kimegyek, és csak élvezem.

- Nem hiszem, hogy csökken a kert szépsége, ha ismerd a növényeket és törődsz velük.

- De annyi jó, ügyes és okos kertészem van! Csinálják meg! Én csak üldögélni szeretnék a kertben.

- Szóval van, amit csak úgy élvezni akarsz.

- Attól félek, hogy képes vagyok megérteni dolgokat. Rengeteg dolgot képes vagyok kipróbálni, szeretek kísérletezni, de ez veszélyes is, mert rájövök a titkára. Nincsenek csodák! Ahogy öregszünk, tapasztalatokat gyűjtünk, furcsa módon ez a bölcsesség, ami érkezik, kiszorítja az illúziókat.

- Volt már olyan az életedben, hogy valamit lenulláztál és újrakezdtél? Mindent elölről?

- Ilyen az egész életem. Eleve semmi olyat nem csinálok, még a terveim között sincs semmi, ami úgy hosszú távú, hogy egy fonálra felfűzhető. Inkább ív, amiről tudom, hogy nagyon messze tart. Szinte kötelező újra- és újrakezdenem, újraépítenem magamat. Azzal a munkatempóval és hozzáállással, ahogyan dolgozom, élek, a körülöttem lévő embereket is hasonlóra kényszerítem. Baráti kapcsolataim is projekt jellegűre alakulnak. Nagyon kevés ember van, aki több projekten átívelő tartós barát, vagy minden projekttől függetlenül visszanyúlok az ő társaságához. Ez egyrészt a hibám, másrészt rájöttem, hogy nem tudok másként élni, amíg nem hoz a sors egy másik embert, aki univerzálisan a társam tud lenni. Addig mindig új emberekben hiszek, és új emberek hisznek bennem.

- Magányos vagy?

- Sajnos ritkán. Nem vagyok magányos alkat, de mint alkotó embernek szükségem van a „fürdőszoba-magányra”. Ahhoz, hogy bármi megszülessen abból, ami az agyamban kavarog, idő kell, és megfelelő körülmény. Az lenne az ideális, ha a fontos dolgokat nem a hétköznapok kavalkádjában élhetném át, hanem figyelmesen, mélyen.

- Válogatsz az élményeid között. Nem túl nagy merészség ez?

- Egy idő után az ember nem megy vissza azokra a helyekre, ahol nem érezte jól magát. A szelekció számomra egy művészi tevékenység. A munkám is ilyen. Ha állandóan nyitott inggel mennék a világnak, akkor elég sok baromságot kellene feldolgoznom. Többet, mint amit egy ember fel tud dolgozni, és többet, mint amit érdemes. Igen, bizonyos dolgokban képes vagyok bölcsként megnyilatkozni. Az élet egy nagy szállodához hasonlatos. Konkrét véleményem van azokról a szobákról, ahol már jártam. Nem fogok visszamenni olyan szobákba, ahol néhány éve rossz volt, mert hátha most jobb lesz. Túl sok ismeretlen szoba vár még felfedezésre.