Pierrot hivatalos honlapja.

Pierrot: Gallery
Hírek, események

Lépj kapcsolatba Pierrot-val és értesülj az eseményekről a hivatalos Facebook oldalon vagy a rajongói csoportban!

Linkek az Aktuális rovatban.



SAJTÓFIGYELŐ

Pierrot

1999. szeptember | JOY

Mindenki fehér bohócmaszkjáról ismerte. Meg arról, hogy neki senki nem hegedült. Aztán 25 évesen visszavonult a színpadtól és leginkább zeneszerző-prducerként tevékenykedett. Öt év után újra szólistaként jelentkezik, mert úgy találta, akad mondanivalója. Közben bejárta Ázsia néhány szegletét, megcsinált mintegy húsz nagylemezt és a kisfiát beiratta gitáriskolába. Vigyázat: tébolyítóan rend- és tisztaságmániás.

- Miért pont Pierrot?

- Két irányból jött az indíttatás. Keresztapám bábszínész volt, sokat léptel fel gyermekműsorokban. Ő vitt először a színfalak mögé a Bábszínházban és ő ismertetett meg a cirkusz és a bohócok világával is. De ettől függetlenül, ahogy írogattam a dalaimat, az egyik zenésztársam azt mondta, hogy mindnek van egy közös hangulata, őt valamire emlékeztetik. Akkor elhozott egy képeskönyvet, s volt benne egy Pierrot figura, aki a Holdon ült egy mandolinnal. Ez volt az a kép, amely minden dalnál eszébe jutott. A Pierrot hamarosan becenévvé vált. Amikor pedig feladva a billentyűs posztot, előre kerültem a frontra énekesnek, számomra egyértelmű volt, hogy meg kell jelenítenem ezt a figurát. Először teljes bohócruhában léptem fel teljes sminkkel, majd lassan minden lekopott és maradt a félmaszk.

- Miért vetetted le végül a bohócmaszkot?

- Két oka volt. Egyrészt nyolc éven keresztül hordtam, ami nem igazán tett jót az arcbőrömnek. Másrészt le akartam zárni ezt a korszakot.

- Pedig ez egy nagyon sikeres korszak volt.

- De zavart, hogy a kiadók és a média mást és mást látott bennem, más irányba próbáltak terelni, mint amerre én szerettem volna menni. Folyamatosan sztárt akartak faragni belőlem, egy csodabogár-sztárt, aki olyan érdekes.

- Miért akartad ezt megúszni?

- Tőlem borzasztóan távol áll ez az egész. A dalaimat ugyanolyan lendülettel és elszántsággal írom, mint akár az underground önkifejező szerzői. Az összes dal én vagyok és születésüknél semmiféle kommerciális ötlet nem játszik szerepet. Előadóként pedig inkább egy dalos vagyok, egy trubadúr, mintsem sztár. Sokkal jobban viselem az elismerést, mint az ismertséget. Nagyon zavart abban az időben, ha a villamoson utazva meghallottam, hogy nekem címezve egy leánykórus rázendített valamelyik dalomra. Az ilyesmitől borsózik a hátam.

- Olyan hamis volt?

- A szeretet volt hamis, ami ezáltal kifejezésre jutott. Úgy érzem, hogy valami másról szól ez a dolog.

- Akkor mit tartasz sikernek, ha nem ezt a legkézenfekvőbb utcai megnyilvánulást?

- Például amikor meglátom valakinek a polcán valamelyik albumomat. Rá sem kérdezek. Nekem ennyi elég. Fölfedezem azt, hogy ő fölfedezett engem. Nekem elég, ha a dalaimat szeretik. Belém ne legyen senki szerelmes, én ne legyek példakép.

- Nem akarod a felelősséget vállalni?

- Isten őrizz. Szerintem ebben a műfajban az ember csak másodlagos vagy harmadlagos dolog. A daloknak kell működni. Nem akarok túlzottan szerénynek látszani, egyszerűen a habitusom tiltakozik ellene.

- Mit jelent a pénz?

- Nyilván fontos, de nem érdekel. Nagyon rosszul tudom érezni magam, ha szorít a hiánya, de ez végülis foglalkozási ártalom, hiszen nincs fix fizetésem. Spórolni nem szeretek, mert idegesítene, hogy mindig vissza kellene fognom magam. A bizonytalan helyzetnek azonban az is oka lehet, hogy kiderült, nem igazán tudom magam eladni. Meg az is, hogy komolyan kielégültnek érzem magam egy dal, vagy főleg egy album elkészülte után. Így mindig kevéssé volt fontos a kiadvány sorsa, azaz hogy mennyit hoz a konyhára. Nem ettől szerettem vagy nem szerettem egy-egy lemezt. Sőt, a dalok elkészülte előtt magába a koncepcióba is beleszerethetek. Amikor mondjuk a kádban körvonalazódik egy új produkció, látni kezdem a dalokat... - Ez a kád dolog nagyon érdekel... Mit is láthatunk abban a kádban?

- Valószínűleg sok kollégához képest máshogy alkotok. Az évek alatt ugyanis nagyon megtanultam a produceri gondolkodást, amit sikerül úgy alkalmaznom, hogy ne kösse gúzsba a gondolatokat. Tudatosan próbálok egységben, koncepcióban gondolkodni, de ez elsősorban irányokat jelöl ki és nem korlátokat szab. Az egyetlen komoly korlát a határidő, de ha azt nem én szabom meg, majd megszabja más. Másrészt évekig nem készülhet egyetlen nagylemez, mert felkopik az állam. Viszont valóban sohasem motivált a dalok írásakor a pénz csörgése a kasszában.

- Hogyan születik a zene?

- Attól függ, milyen műfajról van szó. Azokat a számokat, amelyek kifejezetten daloknak számítanak, érdemes zongorán elkezdeni.

- Ganxsta Zolee-nak is zongorázol?

- Neki még az életben nem írtam zongorán...

- Azért kíváncsi lennék, hogy hogy jött létre a Kartellel közös munka.

- Igazi kihívás volt. Ez egy önálló műfaj, amit ugyanúgy lehet rosszul és jól is csinálni. Igazából korábban sohasem hallgattam és a mai napig sem lett kedvencem s hip-hop. Azonban siekrült megismernem a műfaj törvényszerűségeit, hozzáadtam a saját elképzeléseimet és Zolee kívánságait. Hatalmas feladat volt és borzasztó jó érzés, hogy sikerült megcsinálni és hogy sikeres.

- Mi az amit nem vállalsz el?

- Ami nem kihívás. Nem tudnék futószalagon pop-produkciókat gyártani. Biztosan meg tudnám csinálni, de nem akarom, mert nem érdekel.

- Mi van, ha nem zene?

- Játszani szeretek, nagy kalandjátékos vagyok és utazni. Ázsiába.

- Miért pont Ázsiába?

- Nem tudom. Ez már régen eldőlt. Gyermekkoromban az állatkertbe jártam szakkörre, zoológus akartam lenni. Úgy éreztem, választanom kell egy területet, ami igazán érdekel. Ázsiára gondoltam.

- Miért kell mindig választani?

- Én kockás vagyok. Nekem az egész világ egy négyzetháló.

- Minden és mindenki a megfelelő kalickában?

- Szűz jegyében születtem.

- Akkor rendben van. Tisztaságmánia, kényszeres rendrakás?

- Stimmel.

- Akkor viszont a pénzzel is tudni kellene bánnod.

- Jól vásárolok.

- Hogy visszakanyarítsam a dolgot, miért pont Ázsiát vlasztottad az Állatkertben?

- Különösebb oka nincs. Az biztos, hogy amikor először összejött annyi pénzem, hogy utazzak oda, ahova legszívesebben mennék, Indonéziát választottam Kiböktem egy várost egy szigeten és odamentem. Nem csalódtam. Azt találtam meg, amit kerestem. Azóta több országot is láttam Dél-Kelet Ázsiában. Indiából csak keveset, de egyelőre félretettem. Nem tudom megmondani, mi a vonzódás oka. Talán az előző életem...

- Volt?

- Valaki a múltkor kifejtette nekem, hogy szerinte egy angol katonatisztnek és egy indiai nőnek a gyermeke voltam valaha, így éltem Angliában és Indiában is.

- Kézzelfoghatóbb bizonyítékok nincsenek?

- Gyűjtöm a teákat.

- Hajajj... a szűz jegyűek gyűjtőszenvedély.

- Iszonyatos mennyiségű teám van, de gyűjtöm a kalandjátékokat is és a cd-ket is. Rengeteget vásárolok utazásaim alkalmával.

- Ez az, amit sosem értettem. Hogyan lehet kétezer lemezből választani?

- Ott állsz a szekrény előtt és rájössz, hogy nincs semmi, amit hallgathatnál.

- Mint én a ruhásszekrény előtt...

- És akkor vásárolni kell. Mert állandóan szól a zene nálam. Arra alszom el és arra kelek.

- Csend? Ismeretlen életforma?

- Teljesen.

- Legközelebbi úticél?

- Azon a környéken már csak Burma és Kambodzsa van hátra. Hosszabb időre szeretnék menni, mert vissza akarok térni Szingapúrba is és hagynék néhány napot láblógatásra is egy thaiföldi szigeten. Bár inkább kultúrtúrista vagyok.

- Nem is mertem mást feltételezni... Jobb kézben térkép, bal kézben útikönyv, védőoltások.

- Útikönyvet mindig viszek magammal. Az oltás meg muszáj.

- Van egy kisfiad.

- Andrisnak hívják, nyolc éves múlt és most kezdett el gitározni tanulni.

- Ez fontos neked?

- Annyiban, hogy ha már elhatározta, hogy megtanul játszani egy hangszeren, akkor olyat válasszon, amellyel a harmóniákhoz, az összhangzathoz is közelebb kerül. Ha valaha írni szeretne dalokat, akkor ez nagy segítség lehet. Kitűnő tanuló, rendes fiú. Elég ritkán találkozunk.

- Kin múlik?

- Rajtam. Elváltam, de jó a viszonyom a családdal. Biztos hogy a szó legszorosabban értelmében vett apja nem vagyok, már nem tudok lenni. Minden célom az, hogy tudatosuljon benne, hogy van egy fura fazon, aki azért mégiscsak az apja, akire mindig számíthat, aki nagyon szereti. Azt, ha akarom sem tudom pótolni, hogy naponta szóljak hozzá, figyelmeztessem, megdícsérjem, irányítsam.

- Nincs lelkiismeret furdalásod?

- Sokáig volt. Nagyon nehéz volt leküzdeni a hiányt. Rengeteget dolgoztam, hogy túljussak ezen az időszakon. Az én időbeosztásaommal, körülményeimmel, hisztériámmal nem lehet könnyen együtt élni.

- Mi az, ami elviselhetetlen egy nőben?

- Ha könnyű prédának tűnik. Vagy ha dohányzik.

- Mi fog meg egy nőben?

- Nagyon nehéz ezt megmondani. Nyilván tetszik, ha közelít valamiféle idealizált formához, de komolyabb kapcsolatteremtés mindig is csak az első beszélgetés után merülhetett fel. Vagy szimpatikussá vált valamiért, vagy nem.

- Hogy érint az ezredforduló? Így képzelted?

Van egy füzet a szüleimnél, amibe annak idején, kilenc éves koromban rajzolgattam, hogy mit csinálok majd nagykoromban. "Ismernek és szeretnek" - ezt írtam a füzetbe a kép mellé, a 2000-es dátumhoz. És a rajzon szakállam volt.

Lengyel Gabriella