Pierrot hivatalos honlapja.

Pierrot: Gallery
Hírek, események

Lépj kapcsolatba Pierrot-val és értesülj az eseményekről a hivatalos Facebook oldalon vagy a rajongói csoportban!

Linkek az Aktuális rovatban.



SAJTÓFIGYELŐ

Jumurdzsák Gyûrûje - Kaland Egerbõl

2007. 04. 13. | SG.hu Informatika & Tudomány

Rendszerkövetelmények: 
Minimum: Intel Pentium III, 256 MB RAM, DVD-meghajtó
Ajánlott: Intel Pentium IV, 512MB RAM, vonatjegy Egerbe
Kategória: kalandjáték

A magyar fejlesztésű játékokról általában a világháborús RTS jut mindenkinek eszébe, pedig szökőévenként egyszer megjelenik valami tényleg egyedi is a hazai piacon. A zeneszerzőként ismert Pierrot boszorkánykonyhájából mostanság bukkant elő az első igazán magyar klasszikus kalandjáték, ami Eger városának misztikumát veszi alapul az izgalomkeltéshez. A Jumurdzsák Gyűrűje félig játék, félig egy izgalmas film Jonathan Hunt öt napjáról.

"Történetünk főhőse egy fiatalember, egy New York-i újságíró, Jonathan Hunt. Apai ágon az Agon főhősének, Samuel Hunt professzornak a dédunokája, míg anyai ágon magyar gyökerekkel rendelkezik. Édesanyja halála után úgy határoz, életében először Magyarországra utazik, és ha már ott jár, feltétlenül felkeresi gyerekkora egyik kedvenc regényének, az Egri csillagoknak színhelyét, Eger városát is. A könyv egy réges-régi darab, az első kiadás 1901-ből. Dédapjától származik, titokzatos eredetére két mellékelt levél utal, amelyet egy bizonyos Ábray Pál nevű professzor írt egykoron Samuel Hunt-nak. A rejtélyek és a történelem szeretetét vérében hordozó Jonathan elhatározza, hogy Egerben járva megpróbálja felkutatni a magyar professzor leszármazottjait."

Jonathan teljesen naívan érkezik Egerbe, számára az álmos kisváros egy ismeretlen, rejtélyes homály. A magyar valóságról szerencsére tudomást sem vesz, pedig a koszos Füzesabony-Eger személyvonat kocsijai a filmben is jól tükrözik az amerikaitól különböző világot. A történelmi kisvárosba megérkezve hamar új barátokra lel, például a csábos Juli (Tourinformos lányka) személyében, illetve Ábray professzor egykori segédjének leszármazottjára, aki ugyan hamar távozik az élők sorából, de fontos lökést ad a történetnek.

A mese elsősorban az időutazásról szól. Feltételezések szerint Gárdonyi Géza Ábray professzort bízta meg azzal, hogy készítsen egy időgépet, amivel visszaküldhetnek valakit a török megszállás idejére, hogy az Egri Csillagok regény a lehető leghitelesebben fesse le keletről jött vendégeinket. Ugyan semmilyen bizonyíték nincs arra, hogy sikerült a kísérlet, de az említett öregúr, Jámbor Mihály nagyapja, a segéd fura körülmények között halt meg. Sőt később kiderült, hogy a koporsója üres volt, a hátrahagyott levelek pedig mind azt támasztják alá, hogy az időutazás sikerült. Igaz, Jámbor Zsigmondnak nem retúr jegyet váltottak.

A történet öt teljes nap eseményeit dolgozza fel, valójában nem túl hosszú, körülbelül egy átlagos FPS-játék történeti szálához lehetne hasonlítani. A rejtvényekkel és a bóklászással együtt viszont több mint 10 órányi nettó szórakozást ígér a játék. A helyszínek mindegyikéről 360 fokos panoráma fotó készült, a fontosabb történések pedig pár másodpercestől akár tíz perces hosszúságú videóbetét formájában jelennek meg.

A belvárosban a játék végére szinte minden fontosabb helyet bejárhatunk a Dobó tértől a Líceumig, borospincék, kávézók, lakás, kórház, Bazilika, Minaret és sok egyéb valós helyszín bukkan fel, ami szívet melengető lesz azoknak, akik ismerik a valóságban is a várost. Persze a történet tartogat némi meglepetést is fiktív helyekkel, de poént lelőni nem szeretnék előre.

A karakterek szinte egytől-egyig színházi színészek, a főszerepben például Görög Laci, Julit Jordán Adél alakítja, Jámbor Mihályt Bárdy György, a rosszfiú szerepében pedig az ügyeletes rapperünk, Ganxsta Zolee. A további kisebb szerepekben az egri Gárdonyi Géza Színház társulatának tagjai tűnnek fel. Ennek megfelelően a legtöbb párbeszéd távol áll a filmestől, gyakran affektálós, mű beszélgetéseket láthatunk, amik kicsit komolytalanná, életszerűtlenné teszik az eseményeket, bár hozzá kell tenni, hogy számítógépes játékokban ennél jobb alakításokat nem nagyon láttam még.

Elég csak a múlt heti tesztünkben (Command and Conquer 3) játszott átvezető videókra gondolni, amiben a színészi munka a Barátok Közt első 20 epizódjára emlékeztet. A városi séták közben Görög László által mormolt monológok viszont nagyon megkapóak. Játék közben a szövegek, párbeszédek és a helyszínek teljesen el tudják varázsolni a játékost, tipikusan "beleélős" történetről van szó, amit előfordulhat, hogy valaki elsőre, megszakítás nélkül képes végigvinni. A rejtvények között már az elején feladja a leckét a program a titkosírás fejtéssel, de az a néhány (kevesebb mint 10 komolyabb) feladat okoz majd némi fejtörést.

Egyébként, aki játszott már kalandjátékokkal, annak nem jelenthet problémát az előrehaladás. Új helyszínre érkezve, új embert megismerve mindig figyelni kell a részletekre, meg kell tudni minél több dolgot, és nem árt emlékezni a korábbi részletekre, amiket kombinálva lépésről-lépésre haladhatunk a megoldás felé. A nálunk lévő tárgyakat alkalomadtán illik is használni, a leggyakoribb például az öreg Jámbor lakáskulcsa lesz, oda többször visszatérünk majd. Ha valaki úgy érzi, hogy elakadt, akkor érdemes a korábbi helyszínek közül ellátogatni oda, ahol találhatunk valakit, aki segít vagy az azóta eltelt időben új információval gazdagodott. A legvégső esetben bárki felkeresheti a játék weboldalán a végigjátszás menüpontot, ahol minden részhez rávezető segítségeket találhat.

A navigáció egyébként viszonylag egyszerű. A panorámaképen pöröghetünk, mint a ringlispil, amint valami érdekes rész felé ért a kurzor, akkor megváltozik. A három pontos buborék azt jelenti beszélhetünk az adott karakterhez, a fogaskerék jelzi az interakció lehetőségét a tárggyal, ha pedig a kurzor inverz színre vált, akkor abba az irányba tovább haladhatunk. A városban mászkálva viszonylag sokfelé mehetünk és egész részletesen be lehet járni a helyszíneket, a Dobó tér például legalább 10 panoráma képből áll. Összesen 600 ilyen szpot van a teljes játékban.

Szerencsére nem kell minden alkalommal végigklikkelni a várost, hanem a térkép menüből lehet ugrálni a már megismert helyszínek között. A rózsaszín szolgáltatónál vásárolt mobiltelefonjával Hunt tud telefonálni, SMS-ezni és videotelefonálni is, a jegyzetfüzetébe pedig minden korábbi beszélgetést meg is örökít, ha esetleg egy később valamit elfelejtenénk. Az Agon kalandjáték motor funkcióit egyébként némileg kibővítették a programozók (többek közt az előbb említett térképen ugrálós funkcióval), így bekerült az Eszterházy Károly Főiskola főépületének tornyában található Camera Obscura is, amivel a valóságban is lehet kémkedni a város életéről, így a játékban is lepillanthatunk a helyszínekre anélkül, hogy odasétálnánk.

Az interaktív film a történeten túl számos ismeretterjesztő elemet is kínál, egyfajta kedvcsináló minden játékosnak, hogy személyesen is tiszteletét tegye Egerben. Korábbi interjúnkból kiderült, hogy Pierrot pár évvel ezelőtt teljesen beleszeretett a hevesi megyeszékhelybe, amikor ideje engedi, már rohan is Pestről ott tölteni a szabadidejét, ami egyébként e sorok írójára is jellemző egyben. A játék enciklopédiája más játékokhoz hasonlóan nem a történet megoldásához szükséges információkat tartalmazza, hanem megismerteti az olvasóval Eger történetét, bemutatja a híres egrieket, sok-sok pluszt adva.

A játék egyértelmű város-PR is egyben, ami nem rossz ötlet egy majdnem-Európa kulturális fővárosától. Személy szerint bízom benne, hogy ez a produkció megihlet más kreatívokat is, hogy más magyarországi helyszínekről is készítsenek hasonló dolgokat.

Grafika:
A DVD-korszakban a legnagyobb szívfájdalmam az volt, hogy a program 800x600-as felbontást képes csak felmutatni, ami LCD-monitorokon kifejezetten csúnya képet mutat, a képek sajnos erősen pixelesek egy 19 hüvelykesnél nagyobb kijelzőn, sőt ebben a méretben nem is igazán lehet beszélni részletgazdagságról. A videóbetétek és a panorámaképeken belüli loop-mozgások minősége is hagy némi kívánnivalót maga után. A grafika sajnos a leggyengébb pontja a játéknak, nem valószínű, hogy ezzel fogja eladni magát, még akkor sem, ha tudjuk, a full motion video és a nem textúra alapú ábrázolás igen helyigényes dolog. Ennek ellenére a játék élvezhető marad, nem kell emiatt elkedvetlenedni.

Kezelőfelület:
Szerencsére nincs túlbonyolítva, a menük egyértelműek, pár perc játék után minden kézre áll és nem kell szinte sosem gondolkodni azon, hogy mi hol van. Az egyetlen megszokandó dolog a panoráma képek forgatása, érzékeny egér beállítás mellett könnyen megpördül. A régi jó módszer persze itt is működik, ha egy szobában nem találjuk, hogy miért is kellett oda bemenni, húzgáljuk végig a kurzort az egész képernyőn, előbb utóbb meglesz.

Játszhatóság:
A történet viszonylag rövid és egész hamar végig lehet rajta szaladni, főleg segítségekkel, de akit elvarázsol a hangulat, az elszőrözhet vele hosszú ideig. Érdemes mindenkinek az enciklopédia szövegeit és multimédia anyagait és végignyálazni, egyfajta "ismerd meg kishazád" kampányként. A játék célja a szórakoztatás mellett az érdeklődés felkeltése Eger iránt, ami egyértelmű Pierrot hozzáállását ismerve. Amennyiben külföldön is megjelenik a program, akkor Egerbe biztosan még több turista érkezik majd, mint eddig. Ez a játék egyértelműen nem a hardcore gamereknek készült, ők biztosan le is fogják fikázni, bár szerintem rájuk férne egy kis kulturálódás. Inkább szól családoknak, nem számítógépfüggőknek, érdeklődőknek, nekik pedig érdekes marad minden helyszín felfedezése, a kalandjáték logika kitalálása is, hisz valószínűleg sosem játszottak még ilyen játékkal. Az is előfordulhat, hogy egy történelmi érdeklődésű ember kedvet kap a számítógép használathoz ennek nyomán, szóval igen hasznos és sokrétű projektről van itt szó.

Hangok és Zene:
Nem meglepő, de a játék során felcsendülő muzsikák Pierrot munkái mind, az elején máris hallhatjuk őt énekelni (pedig nem is nyert Megasztárt), később pedig az elektronikus zenei betétekkel örvendeztet meg minket. A zene mégsem a legfontosabb audio elem. Zseniális ötlet, hogy a helyszínekhez a hangokat éppen ott vették fel, ahol a fotó is készült, így teljesen autentikus zörejek kísérik a sétát. A dialógusokat is igyekeztek az eredeti helyszíneken felvenni és nem stúdióban bűvészkedni vele, így azok is teljesen élethűek.

Nehézség:
Kezdő játékosok számára esetleg gondot okozhat a kezelés, illetve az alapvető kalandjáték elemekkel való boldogulás, viszont nincsenek benne megoldhatatlanul nehéz csavarok, nem próbál a játék vért pisiltetni a történeti szál kibogozásával. Egy teljesen könnyed, élvezhető sztorit kap a játékos, amit akár többször is érdemes végig élni, hiszen jó kalandjátékhoz híven más döntéseket hozva, más szituációkba keveredhetünk, bár ne számítson senki egy Neverwinter Nights 2 komplexitásra.

Összegzés:
Jómagam 6-7 évet éltem Egerben, így külön élvezet volt a jól ismert utcaköveket pixelekben is végigjárni, sőt sikerült felfedezni a fotókon egy-egy nyomot, ami megörökíti az ott töltött éveket is. Pierrot-nak úgy tűnik volt elég elszántsága, pénze és ideje ahhoz, hogy létrehozzon valami egyedit és újszerűt, ami termékként is megállja a helyét, de közben saját érzéseit is kőbe vésheti vele. A sztori izgalmas, misztikus, szerethető, 6-199 éves korig ajánlott, azt követően pedig érdemes kihasználni, hogy ennek a játéknak a helyszíneit be lehet járni a valóságban is, mondjuk a Stalkerrel ellentétben. Szeretjük Egert, köszi Pierrot!

-SG.hu -